ez jó, ez

jó, csak

mit sem

ér. akkor a nílus a leghosszabb folyó?

rászakad a csillár a

fejedre, de tovapattan a bal térdedre,

ami még a legkevésbé

balszerencséd dolog, csakhát

arra nem számítottál, hogy

mindeközben leég az orrodon a bőr,

mivel a napsugár ugyan bársonyos, és pihe, de te meg

eszkimó vagy.

füstölj lekvárt hidegen, különben

mégis kiderül, hogy

nem vagy te oroszlánfókák számára

fenntartott parkolóhely óbudán, se

nem világhírű királyi palota, csupán

gombák földjén messzelátó, vagy még

az se.

mert rosszat vettünk

le a polcról, de

szerencsére semmi baj, baj

akkor lesz, ha ragadós

ragasztóval kened össze a cipőm

talpát, vagy ha

lelöksz a lépcsőház legmagasabb pontjáról.

még a múltkor kaptam

ezeket a matricákat, nem

tudom, hogy mire jók, mert csillagok, hát

gondolom összeragasztom vele azt, amit

nem kell, de bevallom, az

előbb, mikor beestem az

ablakon, eszembe jutott vitni hjúszton jelentkezz.

na várjál, na várjál, mert ki

fogja ezt

összeszedni? mert van,

aki érti a dolgát, csak

éppen máshogy érti,

és van aki meg máshogy, csak

nem úgy, hanem máshogy.

tengeralattjárót szeretnék

karácsonyra, három hold

erdőt szeretnék azutáni

karácsonyra, és két zsák árpát, három

vödör kalmópirint, egy fél bögre kék fonalat és egy kis mirhát

az

azutáni utánira.

ültessen rozmaringot azonnal, aki

bánja már, amit

tett, aki pedig még örül is

neki, tegyen belátása szerint, amit

csak tud, amire képes, vagy ne csináljon semmit.

most aztán mondhatom, hogy

messze látok, hogy mi ez, ez

vietnám? de aztán meg mást mondok

teljesen, mert se nem látok semerre, se

nem vietnám már többé semmi, aztán meg mégis.

most itt ugrálsz jobbra, ugrálsz

másfele, de

már ne is haragudj, ez egyszerűen

érthetetlen, de miért, kérdem

én, miért? vagy ahogy a híres

rajzfilmfigura

mondta: muszáj

ezt?

ma már te vagy a második,

nagy szerencse, hogy

ilyen türelmes vagyok, sehol

egy pofon, nem hallok ordítozást se,

ezt jegyezd meg és örülj, hogy nem vagy szkunk.