hát egyre finomabbillat van ezt ugyete is belátod könnyenmég a gigantikusmandarin sem segít. én is sajnálom hamár pedig mandarininkább maradjunk narancsnálde ezen nem veszünk össze

pikk pakk mindenhol vanahol tud csak ez az igazság kár lennetagadni hát ne tegyük.

egy zsák muránói üvegetúgy viszek a hátamon, hogyközben a talajt fürkészem és megmondomneked és mindenkinek és a vörös macskának is, hogycsak ügyesen csak óvatosanaz elefánt tetejéről bámészkodni mégmindig jobb, mint a lába alól.

csináld megint azt a hangot. megdícsérlek,ahogy mindig, amikor csinálodazt a hangot.kitüntetést nem adok nyílván. hátmi vagyok én.

a lobogó mit takar a tehenekközött.tán a kutyáknak vagymacskáknak jó tett. vagy jó tett.vagy titok az egész.

nem előre megmondtam, hogy ez leszhát lehet ezekben bízni hátkomolyan mondomfelháborítópisztáciát érdemelnek a cipőjükbe komolyan mondom.

ha vattát dugsz azorrodba attól még ugyanúgya szék alatt kell ücsörögnöd mígazt nem gondolom, amit akarok ha vattát dugsz azorrodba korán reggel egy kávémellettmit gondolsz hogy érintez engem?

zsemlemorzsát zsemléből, oroszlánfókátoroszlánból, mert a kenyér az mégcsekélység, deteszem azt egy mongúz már?én azért ezt kétlem.

felfújható talpakkal márnem érezném úgyahogy anélkül oly gyakrannézek csak nézek csak nézekegy jót aztán sört bontok vagy macskát etetek.

ha ferde a kép a falon engem mindeznem érdekel ellenben addig dobálokkülönféletárgyakat, míg minden de minden de minden igazi nem lesz.