a kutyádat, akutyádat hol hagytad, azthittem az a tartozék, az persze  igaz, hogy már elmúlt ami volt, deinnen nézem szerencse, ha onnannézem meg lehet, hogynem ez a lényeg, hanem hogy nem vagyunkbarátok, nem vagyunk esztergapadse és nem vagyunksajnos punkegyüttes.

egyél szőlőt, nemeszek, demiért nem? ez jó,az igaz, meg még azis, hogy ha fáradt vagyaludj, de azértne ész nélkül,mégse aludhatsz villamosmegállóban, harendes ember vagy,ha nem vagy, akkor még végig kell gondolnom.

időgéppel visszamegyek megnézem, hogymilyen volt szentkirályunk szent napjánakdélutánja, mikor mégaz őslények se léteztek, sőtmég a tengerek se léteztek, demég csak operaház fantomja se volt. el is mondom mit látok, egypöttyöt látok, nézem, hogynéz-e, vagy, hogy van-emás,…

ez jó, ezjó, csakmit semér. akkor a nílus a leghosszabb folyó?

rászakad a csillár afejedre, de tovapattan a bal térdedre,ami még a legkevésbébalszerencséd dolog, csakhátarra nem számítottál, hogymindeközben leég az orrodon a bőr,mivel a napsugár ugyan bársonyos, és pihe, de te megeszkimó vagy.

na várjál, na várjál, mert kifogja eztösszeszedni? mert van,aki érti a dolgát, csaképpen máshogy érti,és van aki meg máshogy, csaknem úgy, hanem máshogy.

most aztán mondhatom, hogymessze látok, hogy mi ez, ezvietnám? de aztán meg mást mondokteljesen, mert se nem látok semerre, senem vietnám már többé semmi, aztán meg mégis. 

azt csinálok, amit akarok; nemmert azt csinálsz amit tudsz, azt sesokáig, mert remélem magasugrónakállsz, kitöröd a nyakadés kutyaszán mögé kötik az orrod.

akkor is térdkalácsonrúgták volna, ha egy zsákarannyal a kezében lépkettőt balra hármatelőrehátra négyetjobbra nem.

egy tál zselébe kavarlak, hogyjól kiröhöghesse azábrázatodat bárki,aki szereti a zselét, vagy mást, vagyaz negyvenhét bépéemmet.

magyar gyerek elrontja, fehéroroszgyerek leszarja. sípolnak dobolnak,de szorosan nem kapcsolódnakegymáshoz ezek, a lényeg nem isez, hanem valami teljesen más.