a kutyádat, akutyádat hol hagytad, azthittem az a tartozék, az persze  igaz, hogy már elmúlt ami volt, deinnen nézem szerencse, ha onnannézem meg lehet, hogynem ez a lényeg, hanem hogy nem vagyunkbarátok, nem vagyunk esztergapadse és nem vagyunksajnos punkegyüttes.

ez igaz történet, merthétvégén ittam szenteltsört, de nem igazit,  mármint nem volt sör,szóval hazúgság az egész,mint mikor a krokodilok holdraszálltak, az nem igaz.

egyél szőlőt, nemeszek, demiért nem? ez jó,az igaz, meg még azis, hogy ha fáradt vagyaludj, de azértne ész nélkül,mégse aludhatsz villamosmegállóban, harendes ember vagy,ha nem vagy, akkor még végig kell gondolnom.

várok, csak várok megolajos magvakat számolgatok;hogy egy, hogy kettő, hogyeszembe jut, hogy, ha megeszemmind, hogy nulla, ennekvége, ez már nincs is, de aztmajd inkább máskor, talánnovemberben.

elfújta a szél, pontosana kezembe, de nemkaptam el, mertminek, már amúgyis elfelejtettem a megbeszélteket.

ha ezek kettenmosómedvét hívnakvacsorára, hátmár csakazértis meghallgatommár, hogynapos idő várható, devárható bármilyen más is,nekem ne mondják, hogynem, mert én most hosszú időtvárok.

jó, mindig összekeverem ezeket, haonnan közelíted, de ha pont, hogynem, akkor meg sose keverem össze, dea palacsintasütőnek is több oldalavan, csak az más.

jövő héten azlesz a jó hír, amit már mondtam tegnap, de nem az, hogymostmár megmenekülhetneka fókák, az elefántokés az asztalrais felugorhatsz.