és akkor a tüskés narancsot a fejéhezdobta, de az egész trükknek tűntmessziről, leesett a földre, továbbpattogott, aztán az egy fejűsárkány is csak belebámult a messzeségbe,a helga meg sehol.

futsz a hidegben azt se tudhatjuk minek, de azértmeg nem állnál egypillanatra, mert akkorhisz mi lenne. más futna a hidegbente meg maradhatnála helyeden.

a hajad színe nemváltozik csak ha nyakon rúglak lábbalsíppal dobbal rád öntöma szemeteskuka tartalmát deérted miért mit nem kell az aggodalom.

ezt nem tudom miez de jól néz ki csakmost ez elég vagynem elég és akkor mégmindig maradt több lehetőség a jövőre nézve. innen nézve onnanmindenhonnan máshogyangondolom ez már elég.

csináld megint azt a hangot. megdícsérlek,ahogy mindig, amikor csinálodazt a hangot.kitüntetést nem adok nyílván. hátmi vagyok én.

nem előre megmondtam, hogy ez leszhát lehet ezekben bízni hátkomolyan mondomfelháborítópisztáciát érdemelnek a cipőjükbe komolyan mondom.

zsemlemorzsát zsemléből, oroszlánfókátoroszlánból, mert a kenyér az mégcsekélység, deteszem azt egy mongúz már?én azért ezt kétlem.

ha ferde a kép a falon engem mindeznem érdekel ellenben addig dobálokkülönféletárgyakat, míg minden de minden de minden igazi nem lesz.

tavasszal meg ősszel megáltalában nyáron is meg télen iscsak pislogunk kollektívan forgatjuka fejünket amerretudjuk, mert ez azért egyértelmű mindenki számára.