holnap már

minden jó lesz

már, aztán a ragtapaszt helyezzétek

a hajatokba, csipeszt az

orrotokra, fületeket pedig tömjétek

tele, amivel jól esik.

egy mondom kettő

mondom három, több nem, mert

különben se érdekeljen senkit,

semmit, amíg

el nem jő a fagyiskocsi,

aztán bámulhatok jelentőségteljesen

rád meg rád meg rád nem meg rád.

ha ezek ketten

mosómedvét hívnak

vacsorára, hát

már csakazértis meghallgatom

már, hogy

napos idő várható, de

várható bármilyen más is,

nekem ne mondják, hogy

nem, mert én most hosszú időt

várok.

vatta vagy meg cukor

vagy meg sorolhatnám

három napig, de

nem teszem, mert

csak,

mert úgyis látja, akinek

pénze van meg haja van.

akkor is térdkalácson

rúgták volna, ha egy zsák

arannyal a kezében lép

kettőt balra hármat

előre

hátra négyet

jobbra nem.

de mi az, ami kiáll a fejedből, innen

úgy tűnik egy zöld trolibusz, csak

vigyázzál, ha erre

fordulsz

le

ne verjed vele

a muskátlit meg a kis madáretetőt.

van ami befordul, meg

más meg ki, aztán

kinek melyik tetszik,

nekem nem probléma, de

nekem most ez mégis az.

kívánok hát mindenkinek

lótücsköt a reggeli

kávéjába.

mert arra, amerre,

amerre az üveghegy összetört,

csak elmebeteg állatok

üldögélnek, nézelődnek,

aztán csak eszükbe

jut az, ami semmi esetben sem lehet

hasznos, itt aztán még annyira

se.

lehet, hogy fogom, ki tudja,

de ha éhes vagy, akkor egyél ételt, és

ne szórakozzunk egymással; te antimócárt.

vagy kapjál nyugodtan vérhast.

csináljuk csak meg, hogy

aztán mindenki azt

gondolhassa, amit ilyenkor illik,

hogy sej ezek milyen

kötelességtudók, hát tulajdonképpen

az egész képmutatás, mert ez így

málnaszörp se.

jó, mindig összekeverem ezeket, ha

onnan közelíted, de ha pont, hogy

nem, akkor meg sose keverem össze, de

a palacsintasütőnek is több oldala

van, csak az más.