mert láttad a sült padlizsánt a

tükör mögött, de az

fura, az hogy lehet, itt

valami nincs rendben, javíts

ki, ha tévedek, de már

megint hibára bukkantunk.

egyszerű művelet, csak

becsomagoljuk őket a

kartonba, letapasztjuk a

fedelét, háromszor körbetekerjük

kötéllel, és kihívjuk a dobozos kocsit, pikk,

ottvan pakk, de hol van, sehol?

várok, csak várok meg

olajos magvakat számolgatok;

hogy egy, hogy kettő, hogy

eszembe jut, hogy, ha megeszem

mind, hogy nulla, ennek

vége, ez már nincs is, de azt

majd inkább máskor, talán

novemberben.

felkötöm a füledet a

villanypózna tetejére, aztán

hallgathatom estig, hogy

jaj csak ezt csak azt, meg

talán még mást is, majd meglátjuk mi lesz.

azt csinálok, amit akarok; nem

mert azt csinálsz amit tudsz, azt se

sokáig, mert remélem magasugrónak

állsz, kitöröd a nyakad

és kutyaszán mögé kötik az orrod.

 most ez akkor látszik jól, vagy

jobb, ha felajánlom

egy napi jövedelmem a majmok

kiràlyànak? vagy adjak neki poharat

meg szöget?

nem néztem, nem fontos

egyáltalán sem, mert

ez vacak,

jobban tennék, ha csomagokat

csomagolnának különben

is. mi ez, cirkusz?

elfújta a szél, pontosan

a kezembe, de nem

kaptam el, mert

minek, már amúgy

is elfelejtettem a megbeszélteket.

fegyelmezetten

forogtál, csak senki

sem látta. tegyünk úgy, mintha

klór lenne a füleden,

vagy a másik füleden?

enter tovább

tovább tovább

és kész és ott

éktelenkedik és

nem veszik észre.

az nem hat vé, az más.

ha te vagy a

kutatòlaboratòrium ès  tegnap

se mosogattàl kellő

figyelemmel, akkor bizony

holnap is krètàval írok a falra, de

olvashatatlanul, hogy

vègre

valahàra

csodàt làss, vagy valami egyebet.